Az amerikai álom - Rajzfilm a gazdasági válságról

Ez a rajzfilm nagyon vicces - és valahol nagyon-nagyon nem az...
__________________________||| Kapcsolódó dokumentumok:
>> Serge Halimi: A kormány a bankoké
>> Líbia megszállása az arany dinár bevezetése ellen irányulhatott
>> Drábik János: A sötét újkor (videó) <<
>> Drábik János: A sötét újkor II. (videó)
>> Líbia megszállása az arany dinár bevezetése ellen irányulhatott
>> Drábik János: A sötét újkor (videó) <<
>> Drábik János: A sötét újkor II. (videó)

... A materialisták hisznek a csodálátos, természetfeletti megtestesülésben - egyelőre még nem az atyáéban, hanem csak valami süket és vak anyag-anyáéban, valami világos és értelmes szóvá válásban, reális tárgyak kialakulásában, és mindemellett a materialista dogma azt kívánja, hogy legyen „erő és anyag", hogy legyen mozgás, ne pedig csak holt tárgyak (némelyek a materialista dialektikát úgy határozzák meg, mint a mozgás általános törvényeiről szóló tudományt), ahhoz hasonlóan, ahogy a keresztény vallásban a megtestesült Isteni Ige megígéri hogy eljön „a Vigasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, a ki az Atyától származik" (Jn.15,26), hogy áldást hozzon az életre, a próféciára, a teremtésre és a „mozgásra". Így az anyagról, a természeti törvényekről (melyek a tárgyakban működnek) és a mozgásról szóló materialista tan a szentháromságról és az Isten Fiának megtestesüléséről szóló keresztény tanítás elkorcsosulása, és bár elkorcsosulás, ugyanolyan mértékben mitologikus és dogmatikus, mint bármely vallási dogma.
Azt hiszem, aligha érdemes itt feltárni a materializmus burzsoá természetét. A materializmus az emberi gondolkodás elvont funkcióinak uralmára épül, amelynek termékei projiciálódnak és ebben az absztrakt formában abszolutizálódnak. Különösen visszataszító az az önmagában véve a kereszténységnek sokkal tartozó, népszerű, a tehetségtelen fizikusok, kémikusok, orvosok és más természettudósok tömegében olyannyira elterjedt „tudományos" materializmus, amelyre egész világnézetet akarnak építeni. Ez még csak nem is burzsoá, hanem kispolgári ideológia, a kis, szürke, száraz, fukar, tehetségtelen lelkek filozófiája, ... kicsinyes, hűvös egoisták hányingert keltő gyülekezetének filozófiája... A tudományos pozitivizmus és empirizmus, a tudománynak ez az egész ostoba felmagasztalása az abszolút szabad és semmitől sem függő tudás minőségében nem más, mint a szellem utolsó, kispolgári rothadása és őrülete, mint valódi, a pontos szociológiai értelemben vett kispolgári ideológia. Ez a közönséges, kicsinyes, zsugori alak sekélyes, vagyonát féltő szeszélyének meg akarja nyerni az egész világot. Ezért aztán a világot olyannak gondolja el, mint valami lelketlen, mechanikusan mozgó barmot, (másféle világot nem is meme megkaparintani), ezért aztán magát is mint jó bankárt gondolja el, aki kizárólag matematikai számítások révén birtokba veszi az élő embereket és az élő munkát, (ha másfajta elképzelése lenne önmagáról, nem is lehetne materialista). ...
Azt hiszem, aligha érdemes itt feltárni a materializmus burzsoá természetét. A materializmus az emberi gondolkodás elvont funkcióinak uralmára épül, amelynek termékei projiciálódnak és ebben az absztrakt formában abszolutizálódnak. Különösen visszataszító az az önmagában véve a kereszténységnek sokkal tartozó, népszerű, a tehetségtelen fizikusok, kémikusok, orvosok és más természettudósok tömegében olyannyira elterjedt „tudományos" materializmus, amelyre egész világnézetet akarnak építeni. Ez még csak nem is burzsoá, hanem kispolgári ideológia, a kis, szürke, száraz, fukar, tehetségtelen lelkek filozófiája, ... kicsinyes, hűvös egoisták hányingert keltő gyülekezetének filozófiája... A tudományos pozitivizmus és empirizmus, a tudománynak ez az egész ostoba felmagasztalása az abszolút szabad és semmitől sem függő tudás minőségében nem más, mint a szellem utolsó, kispolgári rothadása és őrülete, mint valódi, a pontos szociológiai értelemben vett kispolgári ideológia. Ez a közönséges, kicsinyes, zsugori alak sekélyes, vagyonát féltő szeszélyének meg akarja nyerni az egész világot. Ezért aztán a világot olyannak gondolja el, mint valami lelketlen, mechanikusan mozgó barmot, (másféle világot nem is meme megkaparintani), ezért aztán magát is mint jó bankárt gondolja el, aki kizárólag matematikai számítások révén birtokba veszi az élő embereket és az élő munkát, (ha másfajta elképzelése lenne önmagáról, nem is lehetne materialista). ...
/in Alekszej Loszev: A mítosz dialektikája, 174-175.o, Európa Könyvkiadó, 2000./