MIÉRT IS ÉRDEKES SZÁMOMRA OLYAN NAGYON A MIGRÁNSÁRADAT?

- Mert ez nem pusztán migránscunami, ahogy azt néhányan emlegetni szeretik, hanem egyenesen egy orbitális migránscumi...

Azért tetszenek nekem ennyire ezek a "migráncsok", amiért erősen indokolt harag helyett inkább szinte már kedvelem Gyutráncsot: ezek a "jelenségek" földig rombolnak valamit, aminek lényege a szégyentelen hazugság és a vérlázító aljasság. Utóbbi a magyarországi gyomorforgatóan visszataszító balságot vermelte föld alá, mint macska a szarát, a migráncsok pedig éppen a szemünk láttára hasítják ki annak a kívül fényesre lakkozott, de belül már igencsak rozsdás fostartálynak az odalát, amelybe műanyag antifasz-ista parazitáink már jó ideje fojtogatnak minket.

Megadatott, hogy megérhettem annak gügyögő kádári cucializmusnak a bukását, amelynek együgyűen monoton mantrái már kisdobos koromban elvásolták a seggem. Nem is mertem remélni, hogy egyszer csak a nagy CCCP úgy elszáll majd, mint rotyogós lófing a langyos tavaszi szélben. De arra sem gondoltam persze, hogy majd kapok a nyakamba helyette egy ugyanolyan nyilvánvalóan képtelen hazugságokra épülő izmustot, amely sunyiságban viszont az előző pimasz zsarnokságot ijesztő módon múlja majd felül. Nyilván tudtuk, hogy ez sem tart örökké, de undorító nyáladzása már olyan ragacsos hazugságmasszát font körénk, hogy a szabadulás fájdalmasan reménytelennek látszott. Persze a megváltás itt is onnan érkezett, ahonnan ilyen esetekben szokott: akik grandiózus pöcegödörré teszik a világot, azok a saját szarukba végül maguk is belefulladnak. Na ez van most.

Hát ezért élvezem én ezt a műsort. Persze különösnek találom a jól pigmentált marslakók sajátos ürítési és hulladékkezelési szokásait is, és rossz lesz majd értesülni arról, hogyan fogják allahuakbározva komposztálni a plázacicákat, mivel náluk a robbantgatás a folklór szerves részét képezi stb. Nem kicsi a baj, de amikor az igazság végre napvilágra kerül, az mégiscsak megváltás mindazok számára, akik azt fájdalmasan nélkülözik.

Mi az igazság? - kérdezhetik Pilátussal azok a saját élethazugságaikba belehülyült munkásőrcsemeték, akik úgy félnek a tükörtől, mint ördög a tömjénfüsttől. Hát az faszikáim, hogy Merkelc néni a változatos színű egyenkaftánjaiban éppen citromot termeltet a nagy Németországban, Fájinman feltalálta a szárnyas nemkerítés kerítést, Balkán Marci meg A-B-C-D-E-F-G-H... terv alapján fosatja össze vad keleti hordákkal Horvátországot. Például. Meg az, hogy a legalapvetőbb antropológiai meghatározottságunknak ellentmondó tételre építették a liberalizmusukat, miszerint az emberfaj életének alapja az egyéni, individuális létezés. Hát nem. Azért értünk el olyan - amúgy igen ellentmondásos - sikert a fajok között, hogy már minden létező tőlünk remeg ezen a planétán, a mikrobáktól egészen a csodálatos nagyvadakig, mert képesek voltunk magas szinten együttműködni, amit a társadalom, kultúra vagy civilizáció fogalmaink tartalma tár elénk. Pölö. Ez olyan evidencia, amely teoretikus kifejtést nem kíván. Aki mégis merészelné ezt az alapvető társadalomtudományi tételt megkérdőjelezni, azt egyszerűen ki kell zsuppolni tök egyedül a vadon közepébe, és otthagyni, hogy akkor most valósítsd meg magad, hülye gyerek, oszt szia. Ja és ott van ennek a kreténségnek az ikertestvére, miszerint a társadalom életét fel lehet építeni a merő egyéni önzés talajára. Hihető? A puding próbája az evés. Hogy ízlett a 2008-as pénzügyi buli? A nagy adósság-leszopatás? Az milyen, hogy az egykori világhódítót őrjöngő fegyvertelen hordák szállják meg, miközben az állítólagos vezetők az orruk alatt makognak, és a seggüket vakargatják színes üvegcserepekkel? Akinek még most sem világos, hogy mizujság van pudingügyileg, az ne búsuljon, lesz még elég kóstoló, az inunkat is összefossuk a végére...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése