— Amalric de Droevig
A legutóbbi felmérések szerint Amerikában a politikai korrektség meglehetősen népszerűtlen — még a mérsékeltek és a függetlenek között is. Ezt a tényt elgondolkodtatónak találtam. Anthony Danielsnek, egy híres angol pszichiáternek, van egy régi megállapítása a politikai korrektségre vonatkozóan. Ez a legjobb idézet, amelyet e tárggyal kapcsolatban ismerek, és sokat gondolkodtam rajta, fontolóra véve annak jelentését és jelentőségét:
"A politikai korrektség kommunista propaganda kicsiben. A kommunista társadalmak tanulmányozása során arra a következtetésre jutottam, hogy a kommunista propaganda célja nem a rábeszélés és a meggyőzés volt, és nem is a tájékoztatás, hanem a megalázás — és ezért a legkevésbé sem kívánt megfelelni a valóságnak.
Mikor az embereket arra kényszerítik, hogy maradjanak csendben, mikor nyilvánvaló képtelenségeket mondanak nekik, vagy ami még ennél is rosszabb, arra kényszerítik őket, hogy ezeket a hazugságokat maguk is ismételgessék: ezzel egyszer s mindenkorra elveszítik a becsületesség iránti érzéküket. A nyilvánvaló hazugságok helyeslése a gonosszal való együttműködést jelenti, és bizonyos mértékig maga is bűn.
A morálisan kasztrált és gyengévé tett hazudozók társadalmát könnyű kontroll alatt tartani. Azt gondolom, ha megvizsgáljuk a politikai korrektséget, pontosan ugyanez a hatása és a célja is egyben."
Így a politikai korrektséget nemcsak a véleményformálás fölötti ellenőrzésnek és az igazság elnyomásának kell tekinteni, hanem a könyörtelen megfélemlítés egy fajának. A nyelvi szabályok és az állandó propaganda senkinek sem engedi meg még a tiltakozás lehetőségét sem, (mint ahogy azt a sokszínűség imádatával vagy az emberi egyenlőség meséjével kapcsolatban szüntelenül tapasztaljuk), és így a társadalomra a tehetetlenség érzetét erőltetik. Ha rá tudod venni az embereket, hogy nyilvánvaló hazugságokat hagyjanak szó nélkül, vagy még inkább, hogy ismételgessék azokat, vagy továbbmenve, hogy magukévá tegyék azokat, az azt jelenti, hogy önmaguknak hazudnak, és innentől kezdve gyakorlatilag már nem lehet velük mit kezdeni. Ezzel megtörik a jég, elindul a lavina...
Ez olyan, mintha valakit arra kényszerítenénk, hogy öljön meg egy ártatlan embert, vagy hogy erőszakolja meg a saját lánytestvérét. Ezzel a lelkének egy részét rombolnánk le, arra kényszerítve, hogy megadja és alávesse magát, hogy a pragmatizmust válassza a becsületesség helyett, hogy hátat fordítson saját józan ítélőképességének a társadalmi vagy hivatalbeli túlélésének érdekében. Ha az ember egyszer elveszti a szégyenérzetét, a büszkeségét, a lelkierejét, tisztességét, ha egyszer elhagyja a lelkiismeretét, és eljátszik egy szerepet, hogy az egész világ lássa, hogy ő bizony megfelel a társadalmi elvárásoknak, abban a pillanatban egy birkává válik, amit a vágóhídra hajtanak. Ekkor alávetettsége teljes lesz. A szíve már csak egy tátongó seb. Legbensőbb lényege romlik meg, léte legmélyéig lealacsonyodik.
Ezután úgy kell tekintenünk a politikai korrektségre, mint a pszichológiai és szellemi hadviselés egy igen intenzív formájára. Nemcsak az a célja, hogy gondolatokat és szavakat cenzúrázzon, és az embereket sötétségben tartsa. A végső cél, hogy tönkretegye az alattvalók igazságérzetét, szégyenérzetét, és főleg, hogy lerombolja az ellenállás, a hiteles élet, a becsület és az erények iránti vágyát. Ha egyszer ezek a gátak leomlanak, az erkölcstelenség már könnyen árasztja el az egész személyiséget és a társadalmak életét, amelyek ezeknek a gátaknak az oltalmában élnek, amiket úgy ismerünk, mint elv, lelkiismeret, becsületesség, tisztesség és tisztelet, polgári erény — ezek azok a dolgok, amelyek fenntartják az emberi civilizációt.
Ha az emberek nem hajlandóak ellenállni és visszautasítani a legotrombább valótlanságokat, akkor mivel képesek egyáltalán szembenézni? Akkor innentől kezdve bármivel egyetértenek. Azok az emberek, akiket arra szoktattak, hogy életük minden napján álarcot viseljenek, hogy a világnak önmagukról egy teljesen hamis képet mutassanak, hogy olyan dolgokat dicsőítsenek, amiket egy rendes és értelmes ember sosem tudna és akarna ünnepelni, már bele is egyeztek a tűrhetetlenbe.
Amikor a leghihetetlenebb aljasságok beköszöntenek majd, az ilyen emberek több mint hajlandóak lesznek tolerálni azokat. Akkor már bőséges gyakorlatuk lesz a képtelen dolgok elfogadásában. Akkora már rengetegszer beleegyeztek az orruk előtt lévő valóság megtagadásába, és annak az eltűrésébe, amiről legbelül tudták, hogy merő aljasság.
Ha eszerint értelmezzük a politikai korrektséget, akkor meg kell értenünk, hogy az nem csupán az igazság elleni támadás, ami nyilvánvaló, hanem a fő frontvonala magának az emberi szabadság, a szellem szabadsága, a népek és nemzetek szabadsága ellen folytatott háborúnak. A politikai korrektség a borzalmak seregének kövezi ki az utat azáltal, hogy az őrültségből csinál evangéliumot, a beletörődésből szokást, a feladásból viselkedésformát.
Az így leigázott, demoralizált emberek már nem küzdenek, nem emelik fel a szavukat, hanem kiszolgáltatják magukat a marxista zsarnokságnak. Inkább helyeselnek, minthogy megalázkodjanak — mint ahogy minden épeszű ember kerüli a megalázkodást —, amikor legfőbb uraik kérkednek, mikor például a közszolgálati televízióban egy tizenegy éves drag queen egy utcai prostituált ruházatát ölti magára. Az ilyen emberek már semmit sem tesznek, amikor azt mondják nekik, hogy kilencéves fiúk tökéletesen alkalmasak arra, hogy döntést hozzanak, miszerint belefognak a lánnyá való átalakításukba a testüket lelküket maradandóan megváltoztató erős gyógyszeres kezelések által. És együttműködnek, mikor a kultúrmarxista oligarchák és médiaszemélyiségek azt mondják nekik, hogy az országnak a harmadik világból származó bűnözőkkel és félkegyelműekkel való elárasztása erkölcsi és társadalmi fejlődéshez vezet.
És csendben maradnak, mikor azt mondják nekik, hogy a kelet-ázsiaiak és a fehérek az igazi rasszisták, mert nem akarják, hogy szisztematikusan diszkriminálják őket a munkahelyeken és az egyetemeken országszerte. Mert akik elfogadják a képtelenségeket, már félúton vannak az aljasság felé. Az ilyenek a lelkük egy részét feláldozták a biztonságukért — de azt mégsem kapják meg soha. A világ sosem jutalmazott és nem is fog megjutalmazni ilyen alkut.
Jan 11, 2019
https://russia-insider.com/en/political-correctness-much-more-harmful-people-realize/ri25769