— Joel Kotkin
Érdemes megvizsgálni az utóbbi idők azon történéseit, melyek azt mutatják, hogy a jelenlegi tech-oligarchia elnyerte az Atlanti-óceán mindkét partjának támogatását, és még az amerikai politikai élet tátongó szakadékát is átugrotta. A közvetlen következmények olyan jelenségekkel vannak összefüggésben, mint kulcspiacoknak egy-két vállalat általi ellenőrzése, a tech-elit elképesztő vagyonkoncentrációja, és az oligarchiának az információs csatornák fölötti fokozódó befolyása és manipulációja.
Amiről közel sem esik annyi szó: mi az oligarchia végső célja? Miféle világot gondoltak ki számunkra? Az ő elképzeléseik, hogy hogyan kellene kinéznie a mi társadalmunknak, nem olyasvalami, amit — legyen bár valaki jobb vagy baloldali — látni szeretne. És mégis — ellenállás nélkül — igencsak olyan lesz a világ, amelyben mi és főleg majd a gyermekeink élni fognak.
Negyven évvel ezelőtt Alvin Toffler jövőkutató A harmadik hullám c. könyvében a technológiát mint "az új civilizáció hajnalát" írta le, mint a társadalmi és emberi fejlődés óriási lehetőségét. De ehelyett valami olyasféle dolog felé tántorgunk, amit Taichi Sakaiya "high-tech középkornak" nevezett. Daniel Bell A jövő posztindusztriális társadalma (The Coming of Post-Industrial Society) c. 1973-as korszakos művében azt jósolta: azáltal, hogy átadjuk a végső gazdasági és kulturális hatalmat a technikusok és pénzemberek egy szűk csoportjának, hogy pénzzé tegyék az emberi viselkedés és érzelmek minden vonatkozását, ezzel együtt vélhetően megadjuk a lehetőséget, hogy beteljesüljön minden társadalmi alkimista vágya — a tömegtársadalom vezetésének álma.
Az új arisztokrácia
Ahogy a barbár fejedelmek, akik a Római Birodalom bukása után megszerezték az irányítást, az oligarchák elragadták a digitális területet a régi ipari vállalatoktól, és folytatták annak egyre kevesebb kézben történő koncentrációját. Ahogy a középkori arisztokrácia, az uralkodó technooligarchia — amelyet leginkább az olyan vállalatok jellemeznek, mint az Amazon, Google, Facebook, Apple és a Microsoft — sosem mutatott be egyetlen összefüggő nyilatkozatot, amely kiteregeti a jövő technokrata vízióját. Mindazonáltal megtudhatjuk, hogy az internetelit mit gondol, és — ami még árulkodóbb — megláthatjuk annak a világnak a körvonalait, amelyet létre akarnak hozni.
Az emberiségnek ez a renkívül kis szelete, a hozzájuk tartozó pénzemberek, mérnökök, analitikusok és reklámszakemberek viszonylag szűk csoportjával, hamarosan ellenőrizni fogja a személyes adataink felhasználását, amit az Alibaba alapítója, Jack Ma "a huszonegyedik század elektromosságának" nevezett. Az ő "szuperplatformjaik" — ahogy azt egy elemző megjegyezte — úgy működnek, mint "digitális ajtónállók", uralkodnak az "e-monopszónia" felett, amely ellenőrzi a gazdaság egy igen jelentős részét. A növekvő hatalmuk — ahogy azt a Világbank egy nemrégen készült tanulmánya megjegyezte — olyan "természetes monopóliumokra" épül, amely szorosan kapcsolódik az internetalapú üzlet világához, és amely a társadalmi különbségek további mélyüléséhez vezetett nemcsak az Egyesült Államokban, hanem az egész világon.
A Völgy és a Puget Sound-i hasonmásának urai nyolcat számlálnak a Föld 20 leggazdagabb embere közül. Az 56 negyven év alatti milliárdos hetven százaléka Kaliforniában él, ebből 12 csak San Franciscoban. 2017-ben a tech üzletág — főként Kaliforniában — 11 új milliárdost adott. A Bay Area több milliárdost számlál a Forbes 400-as listája szerint, mint bármely nagyvárosi terület — New Yorktól eltekintve —, és több milliomost fejenként, mint bármely más metropolisz.
Az üzletágban, amely egykor a versenyről volt ismert, ma a koncentrálódás igen figyelemreméltó. A Google ellenőrzi a keresési reklámok közel 90 százalékát, a Facebook a mobil közösségi forgalom majdnem 80 százalékát, az Amazon az Egyesült Államok e-book eladásainak közel 75 százalékát, és ami talán a legfontosabb, a világ "felhőüzletének" közel 40 százalékát. A Google és az Apple együtt ellenőrzi a mobil eszközök operációs rendszereinek több mint 95 százalékát, miközben még mindig a Microsoft rendszer fut a világ PC-inek több mint 80 százalékán.
Ez a vagyon, amelyet ezek a majdnem-monopóliumok halmoztak föl, finanszírozza a technooligarchia törekvését az olyan, már fennálló üzletágak monopolizálására, mint a szórakoztatóipar, az oktatás és a kiskereskedelem, valamint a jövő üzleteinek monopolizálását, úgy mint az önműködő autókét, a drónokét, az űrkutatásét — és ami talán a legkényesebb — a mesterséges intelligenciáét. Hacsak nem lesznek ellenőrzés alá vonva, ezek olyan hatalmat fognak felhalmozni, amely keresztül viszi azt, amit legjobb esetben is egy olyan társadalom "poszthumánus" jövőjének nevezhetnénk, amely fölött a mesterséges intelligencia uralkodik, és azok, akik működtetik azt.
Mit akarnak az oligarchák?
Az oligarchák egy "tudományos kasztrendszert" hoznak létre, nem mást, mint amit Aldous Huxley az 1932-ben megjelent Szép új világ c. disztópiájában körvonalazott. Eltérően az ipari korszak előző uraitól, ők alig használják a közép- és munkásosztály emberét — nekik csak az adataikra van szükségük. Gyakorlatilag minden emberi erőforrásuk hangsúlyát az ügyes számítástechnikusok kinevelésére és megtartására helyezik." A szoftver — ahogy Bill Gates mondta a Forbes-nak 2005-ben — egy IQ-biznisz. A Microsoftnak meg kell nyerni az IQ-háborút, vagy máskülönben elvesztjük a jövőnket."
Lehet, hogy a legjobb bepillantást a technooligarchák mentalitásába az ő csodálójuktól és kutatójuktól, Greg Ferensteintől kapjuk, aki 147 számítástechnikai cég alapítójával készített interjút. Ő úgy találta, hogy a születő digitális világ nem sok helyet hagy a társadalmi mobilitásnak, kivéve a digitális infrastruktúra csúcsához tartozók bámulatos körét; miközben a közép- és munkásosztály — akárcsak a feudalizmus idején — fokozatosan eljelentéktelenedik.
Mindezek rávilágítanak a társadalmi változásokkal kapcsolatos felfogásukra. Ferenstein szerint a legtöbb oligarcha úgy gondolja, "a gazdasági javak egyre nagyobb részét a tehetséges vagy eredeti emberek egyre szűkebb csoportja fogja előállítani. Mindenki más egyre inkább arra kényszerül, hogy valamiféle részmunkaidős kényszervállalkozói kulimunka és szociális segély valamiféle elegyéből tartsa fönn magát." Az ilyen részmunkaidős foglalkoztatás gyorsan növekedett, durván az amerikai és európai munkaerő 20 százalékát teszi ki, és ez az arány várhatóan lényegesen növekedni fog — teszi hozzá McKinsey.
Természetesen az oligarcháknak sincs nagyobb hajlandóságuk lemondani a hatalmukról és a vagyonukról a proletárok javára, mint ahogy a komiszároknak sem volt az 1917-es oroszországi forradalom után. Ehelyett előnyben részesítik azt a fajta támogatást, amit Marx egyszer úgy írt le, mint "proletár koldustarisznya", amely segélyezi a dolgozók lakhatását, és szociális juttatásokat nyújt a kuligazdaság mindig növekvő számú rabszolgahadának. Az Uber előző vezetője, Travis Kalanick, erős támogatója volt az Obamacare-nek, és sok más tech csúcsvezető is (köztük Mark Zuckenberg, az Y Combinator alapító Sam Altmam valamint Elon Musk) támogatja egy garantált éves juttatás gondolatát — részben a szövetségeseik attól való félelme miatt, hogy a kiszolgáltatottá váló munkások világában nemkívánatos "feszültség" támadhat.
Társadalmi víziójuk ahhoz fog vezetni, amit "oligarchikus szocializmusnak" nevezhetnénk, vagy ahogy a corbynista baloldal nevezi: "teljesen automatizált luxuskommunizmus". Az eredeti bolsevik elképzelésnek megfelelően a technológia és a tudomány — amint azt a milliárdos tech-befektető Naval Ravikant is állítja — lehetőséget nyújthat "a család és a vallás felszámolására", miközben megteremti a baloldali identitárius individualizmus hegemóniáját.
Az élet abban a világban, amelyben ezek az oligarchák uralkodnak, nagyban eltérhet a demokratikus és versenyszellemű kapitalizmustól, amely az elmúlt fél évszázadban kialakult. A társadalmi mobilitás és a tulajdonszerzés lehetősége helyett az új generáció leginkább a bérrabszolgák helyzetére lesz kárhoztatva. Mindez a következő generáció számára nem a társadalmi felemelkedés és a saját tulajdonú lakhatás lehetőségét ígérő jövőkép, hanem a bérelt lakásoké és a szociális kilátástalanságé. Kaliforniában a Facebook vezeti azt igyekezetet, amely nagyban szeretné kiterjeszteni azt a fajta "lakhatást", amelyben a rabszolgák és a technokulik elmerülhetnek, és amit a Google "immersive computing"-nak nevez [egyfajta virtuális élet az interaktív multimédiás térben — a ferdítő].
Az általuk teremtett világ
Hogy bepillantást nyerjünk abba a társadalomképbe, amelyet ezek az oligarchák meg akarnak valósítani, a legjobb, ha megvizsgáljuk azt a helyet, ahol az oligarchák uralma a legteljesebb. Antonio Garcia Martinez a Wired magazintól a Szilícium-völgyet egy "jobb marketinggel működő feudalizmusnak" nevezte. Martinez szerint az új arisztokrácia a vállalkozó és cégalapító kapitalistáknak egy "belső köréből" áll. Jóval alattuk helyezkedik el a képzett specialisták jól fizetett "külső köre", amely viszont az átlagos középosztálybeli életet kénytelen élni a magas lakhatási költségek és adók következtében. Alattuk terül el a kulimunkások széles rétege, akiket Martinez a déli részes aratókhoz hasonlít, ezek olyan "rabszolgák, akik az okos telefonjuk ösztönzésének engedelmeskednek a munkafelügyelők parancsai helyett". Messze alattuk pedig ott vannak azok, akiket Martinez kifejezésével élve az "érinthetetlenek [páriák] osztályának" nevezhetnénk, és amely "hajléktalanokból, drogfüggőkből és/vagy bűnözőkből áll".
Kalifornia, és különösen a Bay Area már jól tükrözi ezt a új feudális valóságot (neo-feudal reality). Az árakhoz illően, a fogadott pátriám szenved a legsúlyosabb általános szegénység fokától az egész országban — az Egyesült Államok Népszámlálási Hivatala (US Census Bureau) szerint. Nemzetünk minden harmadik szociális juttatásban részesűlő tagja Kaliforniában él, amely csupán az ország népességének 12 százalékát adja, miközben a 2017-es United Way tanulmány kimutatta, hogy ebben az államban majdnem minden harmadik család alig képes fizetni a számláit. Ma nyolcmillió kaliforniai él szegénységben, köztük kétmillió gyermek. Hozzávetőlegesen ötből egy kaliforniai gyermek él mélyszegénységben és közel a fele éppen csak afelett.
A progresszív hitvallás minden tiltakozásai ellenére a Golden State szenved az egyik legmagasabb GINI-indextől — amely a társadalmi egyenlőtlenség mérésére szolgál — az államok közül. Az egyenlőtlenség gyorsabban növekszik, mint szinte bármely más országban — ma már Mexikón is túltesz, és inkább áll közelebb az olyan közép-amerikai banánköztársaságokhoz, mint Guatemala vagy Hondurasz, mintsem olyan fejlett országokhoz, mint Kanada vagy Norvégia. Még az olyan középkori betegségek is visszatértek, mint a tífusz, amely a növekvő hajléktalantáborokhoz köthető. Hamarosan láthatjuk majd a bubópestis megjelenését is, bár a mainstream média hajlik arra, hogy ezt is a klímaváltozásra fogja, ahelyett, hogy a kudarcos szociálpolitikát kárhoztatná.
A CityLab városi weboldal ezzel a kifejezéssel illusztrálta a technogazdagok által lakott Bay Area-t: "az elkülönülés új szokásának vidéke" (region of segregated innovation), ahol a gazdagok gyarapodnak és a középosztály fogyatkozik, és ahol a szegények egyre reménytelenebb nyomorúságban élnek. Mintegy 76.000 milliomos és milliárdos tekinti otthonának Santa Clara és San Mateo megyéket. A másik oldalon pedig ott vannak azoknak az embereknek az ezrei, akik azért küzdenek, hogy enni adjanak a családjuknak és fizethessék a számláikat minden hónapban. A Szilícium-völgy lakóinak közel 30 százaléka szorul valamilyen köz- vagy magánsegélyre.
Úgy mostanában mint az 1980-as években a San Jose-i terület büszkélkedett az ország legegalitáriusabb gazdaságával. De a jelen fellendülésben a költségekhez igazodó fizetéssel rendelkező középosztálybeli dolgozók, latinók és afroamerikaiak száma csökken. Számos kisebbségi dolgozik a szolgáltató szektorban olyan munkakörben, mint például biztonsági őr — 25.000 dollár körüli éves jövedelemért — valamelyik vállalkozónál. Ez a valaha volt legnagyobb szegregációja a kisebbségi és alacsony jövedelmű családoknak, azoknak a munkásoknak, akik mobil lakóparkokban vagy saját autóikban kénytelenek aludni, ahogy az ország legnagyobb hajléktalantáborai is itt vannak. A Brookings Istitution szerint az elmúlt évtizedben a tech üzletág növekvő befolyása alatt San Francisco szenvedett a leggyorsabban növekvő egyenlőtlenségtől miközben a középosztály tovább halad a megszűnés felé.
Amire szükség lenne: a progresszívek és a konzervatívok közötti szövetség az oligarchia ellen
Az amerikaiak, mint a vállalkozói szellem szerelmesei, eleinte nehezen ismerték fel, hogy az oligarchia fenyegetést jelent a jövő köztársaságára nézve. De a technomágnásokkal kapcsolatos általános kétely — különösen Kaliforniában — növekszik; mindkét politikai oldalon sokan úgy tekintenek rájuk, mint az aranykor moguljainak modern változataira, akik sikeresen kijátsszák a politikai rendszert, hogy elkerüljék a szabályozást, a trösztellenes intézkedéseket és az adózást.
De azért az oligarchián felülkerekedni nem lesz könnyű. Az információs csatornák manipulálásán keresztül sokkal nagyobb a befolyásuk, mint a régi ipari óriásoknak volt — amit jól bizonyít a főleg konzervatív hangok elnémítása az olyan közösségi oldalakon, mint a Facebook, a YouTube és a Twitter. Közel az olvasók kétharmada a Facebookon és a Google-on keresztül jut hírekhez, és a befolyásuk a fiatalabb generációk körében vélhetően még jelentősebb. Ahogy azt a Guardian kifejezte: "Ha az ExxonMobil megkísérelte volna, hogy életünk minden mozzanatába úgy beleártsa magát, mint ezek, széles néprétegek összehangolt mozgalma próbálta volna visszaszorítani a befolyását."
Ehhez a befolyáshoz hozzájön még az általuk aláásott hagyományos média maradéka fölötti ellenőrzés is. Az oligarcháknak sokszor sikerült diszkontáron felvásárolni tekintélyes sajtóorgánumokat, köztük a New Republicot 2012-ben, a Washington Postot 2013-ban, az Atlanticot 2017-ben és a Timest a múlt évben.
A közelgő politikai viharban az oligarchák meg fognak tartani valamennyi támogatót a jobb és a baloldalról egyaránt egy széles körű, növekvő erejű politikai hermafrodita működés érdekében. Néhány kaliforniai progresszív titkon támogatta az oligarchákat, és Kamala Harris szenátor, egy befolyásos demokrata jelölt, széles körű támogatást kapott az oligarcháktól. Miközben a jobboldalon, olyan helyeken, mint a Wall Street Journal és a konzervatív agytrösztök, néhány libertárius folytatja az oligarchák, mint az ádáz gazdasági verseny jogos győzteseinek pártolását.
De ezek a befolyásos támogatók sem lehetnek elegen ahhoz, hogy elhárítsák a szabályozásra való törekvéseket, különösen, hogy egyre több ember ismeri fel azt, hogyan változtatja meg a világot a technoelit, amely nem sok jót ígér a középosztálynak, a demokráciának és a gondolat szabadságnak. Sokan egyszerre megértették, hogy az oligarchiában nemhogy megváltót nem kell látni, hanem az világos és azonnali fenyegetést jelent a demokrácia legelemibb alapjai számára.
[fordítás: pd]
What Do the Oligarchs Have in Mind for Us?
by Joel Kotkin
June 19, 2019
https://quillette.com/2019/06/19/what-do-the-oligarchs-have-in-mind-for-us/