— Paul Craig Roberts
A fehérek azon igyekeznek, hogy kihaljanak. De ha ezt szóváteszed, a fehér felsőbbrendűség hívének bélyegeznek. "A fekete életek számítanak" (black lives matter), de a fehérek nem.
Vegyük például Dél-Afrikát, ahol a fehéreket halomra ölik a "földet vagy életet" jelszavával azok a feketék, akiknek az ősei később érkeztek Dél-Afrikába, mint a fehér farmerek elődei. Az az irányvonal, hogy a fehérek ellopták a feketék földjét, és mivel Afrika fekete, ezáltal a feketéket illeti. A fehérek nem kívánatos illegális bevándorlók.
Ha a szerepek megcserélődnének, és a fehérek öldösnék a feketéket, a fehér média a nyugati világban sivalkodva kárhoztatná a fehéreket. De ha feketék mészárolnak fehéreket, akkor nincs semmi látnivaló. Az egyetlen lehetőség, hogy ilyenről értesüljünk, ha angol nyelvű orosz internetes oldalakat olvasunk.
Egyedül Oroszország ajánlott menedéket a dél-afrikai fehéreknek. Az Egyesült Államokat, Európát és Kanadát elárasztják a nem-fehér migránsok, de nincs hely a fehérek számára.
A fehérek a kihalás útjára tértek, és nem a feketék mészárlásai miatt, hanem a saját adóik, a szociális és migrációs politikájuk miatt. Az USÁ-ban és Európa-szerte a magas adók véget vetettek az egykeresős családmodellnek, annak, amelyben én és az én generációm felnőtt. A feleségeket az anyaszerepből a kereső-családfenntartó szerepbe kényszerítették. Ennek következtében a fehérek születési rátája visszaesett. A rombolásnak ehhez az útjához végig asszisztált a feminista és az abortuszpárti propaganda — megrendelésre...
Igen körülményes lenne egy fehér személynek valamely nyugati országból emigrálnia egy másikba. Például, ha egy amerikai szeretne francia állampolgárságot szerezni, akkor nagy jövedelemmel kell rendelkeznie, jókora francia bankszámlával, és hosszú ideig várakoznia kell. De egy nem-fehér simán besétálhat, elfoglal egy szállást a kilakoltatás veszélye nélkül, és közben várja a francia állam támogatását. Magyarországot kivéve ugyanez jellemző az egész nyugati világra.
Hogy jöhetett létre ez a feje tetejére állított világ?
Ebben az identitáspolitikának nagy szerepe volt. Az identitáspolitika ma már intézményesült a nyugati egyetemeken és iskolákban a "fekete tanulmányok" vagy a nők helyzetével foglalkozó stúdiumok révén — bűntudatra tanítva a fehéreket azért, mert áldozati szerepre kényszerítették a nem-fehéreket, és a fehérek gyűlöletére tanítva a nem-fehéreket saját áldozati szerepük miatt. A korábbi munkás-kapitalista osztályharc helyett napjainkban az ellentét faji és nemi vonatkozásban áll fenn.
A nyugati országokban, ahol a születések száma hanyatlik, és a határok tárva-nyitva a nem-fehér bevándorlók előtt, már csak idő kérdése, hogy a fehérek mikor kerülnek kisebbségbe saját országukban. És amennyiben a nem-fehér betelepülők nem asszimilálódnak, akkor a nyugati civilizáció maga is a megszűnés útjára lép.
És valóban: már történelmi emlékműveket bontanak el, mert a nem-fehérek túlságosan offenzívnek találják őket. Például a déli államokban konföderációs katonák emlékműveit távolítják el. Ez történik a déli városokban, miközben a déli népesség jól példázza, hogyan ágyazódik be fokozatosan a köztudatba az identitáspolitika.
Az identitáspolitikának ugyanezt a hatalmát figyelhetjük meg Európában. Magyarország megtagadta az Európai Unió követelését, hogy nyissa meg a határait az Afrikából és a Közel-Keletről beáramló nem-fehérek hordái előtt. Azzal az állítással szemben, miszerint a hanyatló európai lakosság azt jelenti, hogy ezek az országok nem lesznek képesek fenntartani a szociális hálózataik rendszerét migránsok nélkül, akik majd adóikkal hozzájárulnak ehhez, a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor, felajánlotta, hogy a négy gyermekes anyák örök életükre adómentességet kapnak. Orbán előnyben részesíti a magyar gyerekeket a nem-fehér migránsokkal szemben, és ezzel úgy felbosszantotta a svéd minisztert, Annika Strandhallt, hogy az Orbánnak a magyar gyerekek születését szorgalmazó kiállása és az ő "fehér felsőbbrendűsége" miatt egyenlőségjelet tett közé és a 1930-as évek Németországa közé. Azonfelül a miniszter kijelentette, hogy ez támadás a feminizmus ellen, amely felszabadította a nőket a gyermekszülés terhe alól és szabadsággal ajándékozta meg őket. A miniszter azt nem említette, hogy ez egyben a kihalás szabadságát jelenti.
Szerte Európában — különösen Németországban és a skandináv országokban — a rendőrségre és a médiára nyomást gyakorolnak, hogy elhallgassák a migránsok által a fehér nők rovására elkövetett nemi erőszakokat és más bűncselekményeket. Meg sem lepődnénk már, ha Svédországban olyan törvényt hoznának, hogy egy nem-fehér személy nemi erőszak miatti feljelentése "gyűlölet-bűncselekménynek" minősül.
Maga a fehér identitás és öntudat áll folyamatos támadás alatt. A svéd közszolgálati televízió, az SVT, készített egy ismeretterjesztőnek álcázott propagandafilmet. A film azt állítja, hogy Svédországot eredetileg feketék lakták. Másként szólva: az új népek beözönlése nem jelent egyebet, mint Svédországnak az eredeti állapothoz való visszatérését.
https://sputniknews.com/viral/201902181072533012-sweden-documentary-dark-skin/
Magyarországot kivéve nincs egy európai kormány, amelynek megvan a
hatalma ahhoz, hogy a fehér állampolgárai érdekét képviselje. Merkel
például a migránsok, "Európa" és Washington érdekeit képviseli, nem
pedig Németországét. Az európaiaknak nincs már elég életösztönük ahhoz
se, hogy nemzeti érzületű pártokra szavazzanak, akik az ő érdekeiket
képviselnék. Marine Le Pent, aki Franciaország nemzeti pártját vezeti,
aki kiáll Franciaországért, ugyanezért gyalázzák. A francia kormány
börtönbe akarja zárni, mert muszlimok által lefejezett emberek
sajtófotóit posztolta. Más szavakkal: olyan tények bemutatása, amelyek
kellemetlenül érintenek egy "áldozati szerepben" tetszelgő csoportot,
"gyűlölet-bűncselekménynek" minősül.Ahelyett, hogy megválasztották volna Le Pent, az öngyilkos hajlamú franciák Macronra szavaztak, aki gyűlöli Franciaországot. A francia nacionalizmus — állítja Macron — "a hazaszeretet elárulása". És így folytatja: "A patriotizmus pontosan az ellentéte a nacionalizmusnak." Azáltal, hogy "önmagunkat helyezzük előtérbe ... eltöröljük saját nemzetünk erkölcsi értékeit." Macron a perverz hazaszeretet-értelmezésével aláveti a francia férfiakat és asszonyokat mind a migránsok, mind pedig az Európai Unió zsarnokságának. Jóllehet Merkel elég ügyes ahhoz, hogy ezt ilyen világosan ki ne fejezze, de a látásmódja ugyanolyan, mint Macroné. Így hagyták magukra Európa legfontosabb országainak vezetői azok népeit.
(Macronnak Franciaországra, mint határok nélküli és univerzalista országra vonatkozó nézeteiről: Scott Trask Fatherland and the Nation, Chronicles Magazine, 2019. február.)
A nyugati civilizáció olyan messzire ment már, hogy Stephen Bannon elhagyva Washingtont és a Breibart Newst,
másokkal közösen létre kíván hozni egy új akadémiát Olaszországban,
hogy új "gladiátorokat" neveljenek, akik majd képesek lesznek megvédeni a
nyugati civilizációt annak belső ellenségeitől.Szerte nyugaton oly sok mérgező hang támadt a Nyugat ellen, hogy százezernyi gladiátorra lesz szükség, hogy szembeszálljanak velük.
Lehet, hogy már késő. Sok évtizeddel ezelőtt egy regényében, A szentek táborában, Jean Raspail írt egy francia kormányról és médiáról, amely örömmel fogadta a harmadik világ migránsait, akik lerohanták és eltörölték a francia nemzetet. Ma Macron pontosan úgy beszél, mint e regény politikus szereplői. A helyzet már odáig fajult Franciaországban, hogy nem lenne túlzás, ha a francia nép felkerülne a veszélyeztetett fajok listájára.
[fordította: pd]
Self-Hating Whites
Paul Craig Roberts
February 18, 2019
February 18, 2019
https://www.paulcraigroberts.org/2019/02/18/self-hating-whites-2/