— Hamvas Béla (Hexakümion, in életműsorozat 5. kötet) [részletek]
(*bejegyzés címe: a szerk.)
Az a tudomány, amely a középkori vallással szemben éppen a szabad gondolat és a teljes igazság nevében lépett fel, ugyanolyan dogmatikus skolasztikává lett, s így a szabad gondolkozásnak és az igazságnak éppen olyan ellensége volt, mint a vallás. Az igazságszenvedély szcientifizmussá lett, élettelen és érdektelen tételek rendjévé, amelyben már nem az eleven szellem fejezte ki önmagát, hanem valami más. Négyszáz évvel ezelőtt a tudomány azzal indult, hogy a lét nagy kérdéseit megoldja; a helyzet ma az, hogy a semmin keresztül az űrbe tart.
... „A magas civilizáció — írja Nietzsche — csak széles talapzaton állhat, erősen és egészségesen konszolidálódott középszerűségen. Ezt szolgálta és szolgálja a tudomány." A tudomány „teljes egészében a középszerű ember világához tartozik". — És mindig is fog. Ezért leküzdhetetlen. A tudomány szerepe a közép világához tartozik. A magas szellemiséghez, a szabad, nagy emberhez semmi köze.... kiderült, hogy a tudományos ismeret alapjában a polgári társadalom világszemlélete és magatartása van. A tudomány az utilitarisztikus bourgeois-ból nő ki. A polgárság érdekideológiája. „Az igaz és abszolút tudományos szabadság — írja Scheler — nem a tudományos szellem autonóm erejéből fakadt, hanem társadalmi tényezők határozzák meg." Még pontosabban: „...az újkori tudomány gyökerében [...] a természet fölött való szisztematikus uralom mindenáron való kiterjesztése áll; a természetről való tudás mértéktelen felhalmozása és kapitalizálása úgy, hogy ha nem is tud a természet fölött végérvényes uralmat gyakorolni, de legalább az uralom lehetőségét valamiképpen fel tudja tételezni és el tudja gondolni". Ez a dekretális tudományosság az újkori démonikus hatalmi ösztön „kategoriális gondolat-apparátusa".
... a tudomány gyökerében fölfedik a démonikus hatalmi ösztönt. Fő jellemvonása: 1. „az ember fölött levő hatalom, csupán magáért a hatalmi helyzetért; 2. minden szellemi-kontemplatív megnyilatkozás elnyomása; 3. új értékelés megteremtése alapján a természet teljes leigázása". [...] Jaspers szerint az újkori racionalizmus nem egyéb, mint kísérlet, hogy a középkori skolasztika mintájára újabb uralmi célokra még alkalmasabb racionális dogmatikát teremtsen meg.Az újabb gondolkozók csak visszatértek és megerősítették Nietzschének azt az eredeti gondolatát, amely a tudományban a középszerűség, vagyis a polgárság uralmi törekvését látja. Ebből természetszerűen következik, hogy az ember a tudomány örve alatt valamit tanul, aminek a valósághoz vagy egyáltalában semmi köze, vagy a valóság kérdése másodrendű. A cél nem az, hogy az ember valamit megismerjen. Éppen ezért az ember olyat tanul, ami nem érdekli; legfeljebb az érdeklődés nem tárgyra vonatkozik, hanem a tanultság által elérhető eredményre. Mikor aztán az eredmény megvan, akkor a tárgy, mint a hatalmi helyzethez vezető út érdekes, de csak mint út, és nem mint ismeret. A tárgy sohasem volt a lény primer tápláléka. Ez a tudáshalmozás (szaktudós, szakember) magyarázata. Scheler a tudás kapitalizálásának hívja. Ahol a súly a közvetlen tudásra esik, ott a sok sohasem lehet fontos. Az, ami mély és tiszta, nemcsak határt szab önmagának, hanem tudja, hogy belőle a megengedettnél több már szentségtörés. A szaktudás nem primer követelmény, hanem a hatalmi helyzet elérésére szolgáló arzenál. Ezért kell minden felhalmozott szaktudásnak okvetlenül pszeudoegzisztenciálisnak lenni.
A kapitalizált tudás, a tudós, mint ismerettőkés és felszentelt szakember, a polgári társadalom jelensége. Fő jellemvonása a hybris scientifica. Két tudományban van ennek a gőgnek abszolút jelentősége, az egyik az orvostudomány, a másik a filológia. Ez a két leginkább pszeudoegzisztenciális tudomány, ahol a tárgyi anyaghalmaz arzenálszerűsége a legimponálóbb, s ezért a hatalmi helyzet a legkétségtelenebb. A döntő szó a hozzáértőé. Mi ez a hozzáértés? A szakvélemény. Mi a szakvélemény? Néhány átvitt értelmű kifejezésnek új variánsa. Fontos először, hogy józan ésszel sohase legyen egészen érthető, másodszor, hogy meglegyen benne a tudós presztízs-attitűdje. Az érthetetlenségi jelleg igen fontos; azért van szükség rá, hogy a tudós burkoltsága továbbra is érintetlen maradjon; a presztízs-attitűd a hatalmi helyzetet szilárdítja meg. Ismeretről, tudásról, szellemről egyáltalában nincs szó.A tudományos gőg legfontosabb ismertetőjele az, amit a George-kör Selbstkorrektur der Wissenschaftnak hív. A tudomány e folyamatos önigazítása a tudós gőgjének azt az oldalát mutatja meg, amelyet rendesen a tudósi szerénység neve alatt ismernek. Ez az a burok, hogy ő a tudománynak egyszerű és szerény munkása, nem ad végső eredményeket, hanem a távoli jövőben elérendő abszolút igazság megtalálásán fáradozik. Nagy körültekintéssel az abszolút igazság épületéhez szerény téglát rak le, mire a következő tudós ugyanolyan nagy körültekintéssel ezt a téglát elveszi, és másikat tesz le. De a következő megint elveszi, és így tovább. Így igazítja ki magát a tudomány, mialatt az igazság keresésének feladata el is felejtődik. És ez természetes is. Hiszen az igazság kutatása ürügy volt, és a tégla lerakásának is csak szertartás jellege van.
... a tudomány burkolt démonikus hatalmi ösztön akadémikus ideológiája ...... A tudomány a szellem entrópiájáról nem vett tudomást. Úgy tett, mintha a zavar nem érintené, és tovább ment. Ezzel pedig elkövette azt a hibát, amely először elvette hitelét, aztán önmagában szétesett. ...
A tudomány első jellemvonása: démonikus hatalmi ösztön ideológiája. A második: ebben az ideológiában megmerevedve, a világtörténésről lemaradva már talajtalanul áll, és az ürességbe néz. ...... A szellem entrópiája után teljesen új helyzet támadt. Tudás ezek után csak mint csalás volt lehetséges. Ennek természetszerűen két oldala van: az ember (öncsalás) és a világ (világcsalás) felé. De a kettő egy: mert az embernek a világban elfoglalt hamis helyzetéből keletkezik. Lehetetlenné vált a tanítás is: részben mert kiderült, hogy a tudós tanítása sohasem volt egyéb, mint hatalmi aktus, részben, mert most leleplezve már nemcsak tanítani, illetve uralkodni akar, hanem ezen felül még öncsalásban is van, és a világot is meg akarja csalni, végül pedig nincs mit tanítani ott, ahol nincsen ismeret. ...
... A tudománynak a valláshoz fűződő erős és szoros vonatkozása sohasem volt titok. Az sem maradt rejtve, hogy a tudományban állandóan élt a rivalizálás gondolata, és köztudomású, miként kísérelte meg önmagát vallásszurrogátummá tenni. A tudós és a pap közös emberi magatartás, a démonikus hatalmi ösztönnek egy és ugyanazon megjelenése. A cél is egy: olyan kategorikus törvényrendszert építeni, amely az uralmat az egész világ fölött végérvényesen biztosítja. Ami ezt a szándékot elfedi, az csak leplező ideológia. ...... Tudjuk, hogy az életnek vannak tünetei, amelyek, mint a rák, nem sorvadásszerűen, hanem túltengésszerűen pusztítanak. ...
... A tudomány lefelé a természeti, fölfelé a transzcendens valóságokról az embert szisztematikusan lebeszélte. [...] Most, hogy ez a tudomány összeomlott, az ember előtt az érthetetlen és megtudhatatlan valóságok feltárultak. ...[digitalizálta/szerkesztette: pd]