A civilizáció törékeny. [Fennmaradása] az élethez szükséges dolgok biztosításán múlik. Hogy képesek vagyunk enni, mozogni, menedéket találni, mentesülni az állami vagy törzsi kényszertől, hogy biztonságban vagyunk külföldön és otthon: mindezek teszik lehetővé azt, hogy a kultúrák megszabaduljanak a puszta túlélés mindennapi fáradalmaitól. Csak a civilizáció teszi lehetővé, hogy az emberek kifinomult tudományos kutatásokat végezzenek, és a művészeteket és a kultúra finomabb aspektusait ápolják.Tehát a nyugati civilizáció nagy vívmánya — a konszenzusos kormányzás, az egyéni szabadság, a vallásos hittel társult racionalizmus, a szabad piacgazdaság, valamint az állandó önkritika és ellenőrzés — volt az, amely megszabadította az embereket az állami erőszak, a véletlenszerű bűnözés, az éhínség és a gyakran könyörtelen természet miatti mindennapi aggodalomtól.
Ám az ebből eredő szabadidő és jólét gyakran inkább azt a tévhitet keltette az arrogáns nyugati társadalmakban, hogy a modern embernek többé nem kell aggódnia a civilizáció azon gyümölcsei miatt, amelyeket elemi születési jogának tekintett. Az egykor virágzó görög városállamok, a Római Birodalom, a reneszánsz köztársaságok és az 1930-as évek európai demokráciái [is] ennek következtében omlottak össze: a civilizáció ugyanis a visszájára fordult. A modern nyugati világban most éppen egy ilyen válsággal állunk szemben.
Fellengzősen beszélünk a globalisták Great Resetéről. Vakon elfogadjuk a hóbortos New Green Dealt. Erényfitogtatóan beszélünk a rendőrség finanszírozásának megszüntetéséről. Csak a vállunkat vonogatjuk a nyitott határokkal kapcsolatban. És dicsekszünk a műtrágyák, a növényvédő szerek és a belsőégésű motor betiltásával valamint a nukleáris korszak Armageddonjának kizárásával — mintha valamiféle robotpilótával már el is értük volna az utópiát.
De eközben a nyugatiak szisztematikusan pusztítják civilizációnknak éppen azokat az elemeit, amelyek az ilyen fantáziákat egyáltalán lehetővé tették.
Vegyük az üzemanyagot. Az európaiak arrogánsan kioktatták a világot, hogy nincs többé szükségük hagyományos üzemanyagokra. Ezért leállították az atomerőműveket. Megszüntették az olaj- és gázfúrásokat, és betiltották a szenet. Ami ezután következett, az egy disztópikus rémálom volt. Az európaiak ezen a télen szennyező fát fognak égetni, miközben civilizációjuk a posztmodern bőségből a premodern túlélésbe tér vissza.
A Biden-kormány ellehetetlenítette az olajmezőket. Lemondta az új szövetségi olaj- és gázbérleti szerződéseket. Leállította a csővezetékek építését, és a befektetőket a fosszilis tüzelőanyagok kerülésére buzdította. Amikor a szűkösség természetesen bekövetkezett, az üzemanyagárak az egekbe szöktek.
A középosztály mostanra jelzáloggal terhelte meg felfelé irányuló mobilitását, hogy megengedhesse magának a benzint, a fűtőolajat és az egekbe szökő [árú] villamos energiát.
A Pentagon feladata, hogy az ellenség elrettentésével, a szövetségesek megnyugtatásával és a semlegesek megnyerésével megőrizze Amerika biztonságát. Nem az a feladata, hogy a katonákat faji hovatartozásuk alapján zaklassa. Nem az a feladata, hogy az újoncokat a woke napirenddel indoktrinálja. Nem az, hogy pártpolitikai erővé váljon. A Pentagon öngyilkos kerülőútjainak eredménye az afganisztáni fiaskó, Vlagyimir Putyin Oroszországának agressziója, Kína új harciassága és az olyan haramiaállamok hangos fenyegetései, mint Irán.
Otthon a Biden-adminisztráció érthetetlen módon lerombolta a déli határt — mintha a múlt civilizált nemzeteinek soha nem lett volna szükségük ilyen határokra. Teljes káosz következett. Hárommillióan özönlöttek illegálisan az Egyesült Államokba. Ellenőrzés nélkül érkeztek, és nagyrészt képzettség, érettségi bizonyítvány vagy tőke nélkül.
Városaink utcái anarchikusak — méghozzá szándékosan. A rendőrség finanszírozásának megvonása, a börtönök kiürítése és a büntető igazságszolgáltatási rendszer tönkretétele bűnözők hullámát szabadította el. Most a gyengék és ártatlanok ellen nyílt vadászidény van. Amerika a 19. századi vadnyugat felé száguld visszafelé. A ragadozók büntetlenül csonkítanak, ölnek és rabolnak. A bűnözők helyesen következtetnek arra, hogy a csődbe ment posztmodern "kritikai jogelmélet" biztosítja számukra a büntetés alóli mentességet.
Kevés amerikai tud bármit is a mezőgazdaságról, azon kívül, hogy korlátlan mennyiségű, olcsó, biztonságos és tápláló élelmiszert várnak, hogy a rendelkezésükre álljon. De ez a 330 millió éhes száj számára biztosítotandó jogosultság hatalmas vízügyi projekteket, új gátakat és víztározókat igényel. A gazdák állandó műtrágya-, üzemanyag- és vegyianyag-ellátásra szorulnak. Ha elveszik ezt a támogatást — ahogyan ezzel a zöld nihilisták próbálkoznak —, milliók fognak hamarosan éhezni, ahogyan a civilizáció kezdete óta [oly sokszor].
Talán közel egymillió hajléktalan él most Amerika utcáin. Nagyvárosaink középkorivá váltak nyitott csatornáikkal, szeméttel borított járdáikkal és erőszakos csavargóikkal.
Tehát egy nagy kísérletben vagyunk, amelyben a visszafejlődés útján haladó "progresszivizmus" elveti az összes intézményt és a múlt módszereit, amelyek garantálták a biztonságos, jólétben élő, jól táplált és védett Amerikát.
Ehelyett arrogánsan egy új feudalizmusba térünk vissza, miközben a gazdag elit — megrémülve attól, amit létrehozott — önző módon visszavonul a magánvagyona [biztonságába]. De a többiek, akik az elit nihilizmussal való kacérkodásának következményeit elszenvedik, még az élelmet, a menedéket és az üzemanyagot sem engedhetik meg maguknak. És most már nem érzik magukat biztonságban, sem egyénként, sem pedig amerikaiként. Miközben elszenvedjük az öncélú tömeges fosztogatást, a véletlenszerű utcai erőszakot, a hiperinflációt, a nem létező határt, a megfizethetetlen üzemanyagot és az összeomló hadsereget, az amerikaiak rá fognak jönni, hogy milyen vékony a civilizációjuk burka. Ha ezt levetjük, újra megtanuljuk, hogy ami alatta van: az igencsak félelmetes.
The Thinnest Veneer of Civilizationby Victor Davis HansonAmerican Greatness
(ford.: pd)
